Nyolcvan és a halál között
Hendrik Groen különös hangulatú könyvet adott a világnak, melyben egyszerre van ott az életbölcsesség, a humor, a megkeseredettség, az elszánt halálvárás és az életigenlés is. A kötet azzal az érdekességgel kerül a magyar olvasók elé, hogy a kiadói ajánlattól kezdve az eddig megjelent recenziókig még senki nem tudta eldönteni, hogy a szerző azonos-e a címbéli figurával, így maradjunk abban, hogy igen.
Kép forrása
Amíg élünk – A 85 éves Hendrik Groen újabb titkos naplója című könyvében egy eddig új területről ad számot a szerző, aki az idősotthonok belső világába enged betekintést. Az eladhatóság jegyében a könyv amúgy rendkívül humorosan, amolyan keserédesen kommentálja végig az öregség sokféle vetületét, az egyhangú mindennapokban rejlő apró örömöket, az egészséggel kapcsolatos mizériákat, az egyre modernebb és egyben az idős nemzedékektől távolodó világ kütyüjeivel való küzdelmeket.
A szerző egy baráti társaságot állít középpontba, akik, hacsak tudnak, együtt vannak lakóhelyükön, az idősek otthonának többféle helyiségeiben. Hendrik, Evert, Antoine, Ria, Edward, Geert, Leone és Graeme minden napját azzal tölti, hogy túlélje azt. Számukra – ahogy magukat nevezik: Öreg, De Még Nem Halott Klub – minden egyes nap már ajándék, hiszen zömében jóval nyolcvan fölött vannak és mindenkinek megvan a maga nyavalyája. Hendrik hozzá leginkább közelálló barátjára, a rákos Evertre gondolva szánja el magát arra, hogy bölcs alázattal, kedves beletörődéssel, finom humorral váltja át a bánatot örömre. Akármilyen hihetetlen a fiatalabb olvasóknak, de egy idősotthonban is vannak kalandok, komoly fordulatok, még ha nem is minden percben, de legalábbis hetente egyszer. A főhős Hendrik például szerelmes lesz, és barátja iránt érzett mentési akció mellet bizony ez a szerelmi vonal is nagyban hozzájárul, hogy napjai mégis színessé, fordulatossá válnak.
A könyv annyira kellemesen tálalja végül is az időskori kalandokat, hogy már-már ott tartunk: ó, bárcsak nyolcvan fölöttiek lehetnénk mi is. No, de azt, meg is kell élni, ahogy mondják a nyolcvan fölöttiek.
Kép forrása
Amíg élünk – A 85 éves Hendrik Groen újabb titkos naplója című könyvében egy eddig új területről ad számot a szerző, aki az idősotthonok belső világába enged betekintést. Az eladhatóság jegyében a könyv amúgy rendkívül humorosan, amolyan keserédesen kommentálja végig az öregség sokféle vetületét, az egyhangú mindennapokban rejlő apró örömöket, az egészséggel kapcsolatos mizériákat, az egyre modernebb és egyben az idős nemzedékektől távolodó világ kütyüjeivel való küzdelmeket.
A szerző egy baráti társaságot állít középpontba, akik, hacsak tudnak, együtt vannak lakóhelyükön, az idősek otthonának többféle helyiségeiben. Hendrik, Evert, Antoine, Ria, Edward, Geert, Leone és Graeme minden napját azzal tölti, hogy túlélje azt. Számukra – ahogy magukat nevezik: Öreg, De Még Nem Halott Klub – minden egyes nap már ajándék, hiszen zömében jóval nyolcvan fölött vannak és mindenkinek megvan a maga nyavalyája. Hendrik hozzá leginkább közelálló barátjára, a rákos Evertre gondolva szánja el magát arra, hogy bölcs alázattal, kedves beletörődéssel, finom humorral váltja át a bánatot örömre. Akármilyen hihetetlen a fiatalabb olvasóknak, de egy idősotthonban is vannak kalandok, komoly fordulatok, még ha nem is minden percben, de legalábbis hetente egyszer. A főhős Hendrik például szerelmes lesz, és barátja iránt érzett mentési akció mellet bizony ez a szerelmi vonal is nagyban hozzájárul, hogy napjai mégis színessé, fordulatossá válnak.
A könyv annyira kellemesen tálalja végül is az időskori kalandokat, hogy már-már ott tartunk: ó, bárcsak nyolcvan fölöttiek lehetnénk mi is. No, de azt, meg is kell élni, ahogy mondják a nyolcvan fölöttiek.
Egypercesek
Magyarország fotóalbuma
A Magyarország 365 fotópályázat képeiből készült könyvet mutattak be Budapesten
Nem átok a Kárpátok
Egy tükör, melybe nem biztos, hogy akarunk, de érdemes belenézni
Kösd össze a várost a saját történeteddel!
Hetedik alkalommal újra itt a városi elbeszélés-pályázata, az Álljon meg egy novellára!