Egyetemre jár a nyugdíjas írónő
A neverordinary blog szúrta ki a Vogue színes hírei között, hogy Salinger egykori barátnője, Joyce Maynard hatvannégy évesen visszamegy a Yale-re tanulni. A történetben az a szép, hogy Maynard annak idején éppen Salinger miatt hagyta ott az egyetemet.
Kép forrása
A történet, dióhéjban összefoglalva így szól: Maynard már kamaszkorában írogatott, s műveit el is küldte különböző újságoknak, de amikor felvették a Yale-re, addigra egészen remek szövegíró volt. Még a New York Times is felfigyelt a fiatal szerzőre, s kértek tőle egy cikket, mely végül azzal a címmel jelent meg, hogy Egy 18 éves visszatekint az életére. A Times a címlapon hozta Maynard írását, s a szerző egycsapásra híresség lett.
A cikkre ezerszám érkeztek a válaszlevelek, megjegyzések, afféle 1972-es kommentek. A levélírók között volt J.D. Salinger is, aki hamarosan állandó levelezőpartnerévé vált a lánynak.
Maynard persze beleszeretett az ötvenhárom éves íróba, felmondta az ösztöndíját a Yale-en és Salingerhez költözött. Ráadásul felvette Salinger meglehetősen furcsa, emberkerülő életmódját, s szerelméhez hasonlóan megszakította mindenkivel a kapcsolatait.
A románc azonban nem tartott sokáig. Salinger nyolc hónap múlva dobta a lányt, ám Maynard tehetsége így is utat talált magának. Elismert író lett, sőt a To Die For című regényét meg is filmesítették.
Nos, a legújabb hír szerint, a most hatvannégy éves Maynard úgy döntött, visszamegy a Yale-re és befejezi az egyetemet. „A tandíjamat ezúttal a nyugdíjmegtakarításomból fizetem, a csoporttársaim pedig fiatalabbak, mint a gyerekeim, de barátsággal fogadtak és kíváncsiak rám. Vettem egy használt biciklit, azzal járok az egyetemre, és az ebédlőben étkezem. Küzdök a modern technológiával, ami az egyetemei élet minden aspektusát behálózza, de nem hagyom, hogy legyőzzön. Meg fogom oldani. Nehezebb kihívásokkal is néztem már szembe... Annyi mindent akartam itt tanulni, irodalmat, történelmet, politikai tudományt, zenét! A művészet lesz megint az első, ahogy negyvenhét évvel ezelőtt, vettem egy csomó ceruzát meg papírt, rengeteg üres lapot kell megtöltenem.” – fordította Maynard nyilatkozatát a neverordinary blog gazdája, Iványi Orsolya.
Kép forrása
A történet, dióhéjban összefoglalva így szól: Maynard már kamaszkorában írogatott, s műveit el is küldte különböző újságoknak, de amikor felvették a Yale-re, addigra egészen remek szövegíró volt. Még a New York Times is felfigyelt a fiatal szerzőre, s kértek tőle egy cikket, mely végül azzal a címmel jelent meg, hogy Egy 18 éves visszatekint az életére. A Times a címlapon hozta Maynard írását, s a szerző egycsapásra híresség lett.
A cikkre ezerszám érkeztek a válaszlevelek, megjegyzések, afféle 1972-es kommentek. A levélírók között volt J.D. Salinger is, aki hamarosan állandó levelezőpartnerévé vált a lánynak.
Maynard persze beleszeretett az ötvenhárom éves íróba, felmondta az ösztöndíját a Yale-en és Salingerhez költözött. Ráadásul felvette Salinger meglehetősen furcsa, emberkerülő életmódját, s szerelméhez hasonlóan megszakította mindenkivel a kapcsolatait.
A románc azonban nem tartott sokáig. Salinger nyolc hónap múlva dobta a lányt, ám Maynard tehetsége így is utat talált magának. Elismert író lett, sőt a To Die For című regényét meg is filmesítették.
Nos, a legújabb hír szerint, a most hatvannégy éves Maynard úgy döntött, visszamegy a Yale-re és befejezi az egyetemet. „A tandíjamat ezúttal a nyugdíjmegtakarításomból fizetem, a csoporttársaim pedig fiatalabbak, mint a gyerekeim, de barátsággal fogadtak és kíváncsiak rám. Vettem egy használt biciklit, azzal járok az egyetemre, és az ebédlőben étkezem. Küzdök a modern technológiával, ami az egyetemei élet minden aspektusát behálózza, de nem hagyom, hogy legyőzzön. Meg fogom oldani. Nehezebb kihívásokkal is néztem már szembe... Annyi mindent akartam itt tanulni, irodalmat, történelmet, politikai tudományt, zenét! A művészet lesz megint az első, ahogy negyvenhét évvel ezelőtt, vettem egy csomó ceruzát meg papírt, rengeteg üres lapot kell megtöltenem.” – fordította Maynard nyilatkozatát a neverordinary blog gazdája, Iványi Orsolya.
Egypercesek
Magyarország fotóalbuma
A Magyarország 365 fotópályázat képeiből készült könyvet mutattak be Budapesten
Nem átok a Kárpátok
Egy tükör, melybe nem biztos, hogy akarunk, de érdemes belenézni
Kösd össze a várost a saját történeteddel!
Hetedik alkalommal újra itt a városi elbeszélés-pályázata, az Álljon meg egy novellára!