Nem tudom, kinek van macskabarát ismerőse, rokona, de nekem van egy, ha nem is akkora, mint Charles Bukowski, de azért elég nagy megszállott a srác. Stéphane Garnier Macskabölcsesség című könyve egy nem túl bonyolult, viszont rendkívül és kedvesen olvasmányos életvezetési tanácsadó kötet, amúgy macskaszemmel…

Kép forrása

Gondolkodj és élj úgy, mint a macskák! – olvasható a kötet elejére helyezett mottóban és persze egyből el is képzeltem, hogy átlényegülök macskává, melynek folyományaként egész nap apró egereken jár az eszem, éjjel élek, nappal henyélek, dorombolással fejezem ki, ha tetszik valami, akadály nélkül mászok fel minden falon... 
Garnier azonban nem egészen ezekre a dolgokra gondolt, amikor nekilátott, hogy konvertálja az emberi létezést a macskáéra. Kiindulópontja pedig az, hogy a macskák nem igazán élnek stresszes életet, megvan a magukhoz való eszük, jól működő ösztönük, territóriumuk, és saját akaratukon kívül nem kötődnek semmihez, mégis mindenki szereti és simogatja őket, már, aki a gazdájuk. A kötethez nagy segítséget adott a szerző Ziggy tizenöt éves macsekja, aki jó példát mutatva állt modellt egy olyan eszményképnek, melyről az embernek érdemes példát vennie. Nekünk, olvasóknak nincs is más dolgunk, mint, hogy kezdjük el az átlényegülés, akár úgy is, mint Kafka Gregor Samsája. Átváltozásunkkor küllemünk nem vált éles karmokat rejtő puha talpacskákra, fénylő, ékes szőrzetre és macskaszem-villogású tekintetre, tejfelszínű bajuszra, de méltóságunk, vadászösztönünk, belső szabadságunk, szemlélődésre és eleganciára való hajlamunk felettébb megerősödik.