Hátborzongató felszeletelés

MEGJELENT: 2018. szeptember 12. | SZERZŐ: Oxi

Leginkább naturális, illetve szocreál hangulatú leírásai miatt szerethetünk bele Tallér Edina A húsevő című kötetébe, melyet 2010-ben adtak ki először. A kiadvány egyedi, zsebkönyv formáját azzal ellensúlyozta a kiadó, hogy az oldalakat egy szokatlanul vastag, mégsem otromba, hanem amolyan ünnepélyes házikiadvány-hangulatú papírra helyezték, de a műfaj meghatározást sem bízták a találgatásokra, és odaírták: rövidregény.

Kép forrása


Az elmúlt évek fontos időszak a magyar írónők, költőnők feltámadásának, ha ez egy külön műfaji megjelölés vagy műfaji szint, akkor azt is mondhatjuk, hogy új és jelentős nemzedék, nemzedéki női erő (girl power?) jelent meg az irodalmárok, zömében férfijogú társadalmában. Tallér Edina bizonyára ennek markáns része, hiszen ebbe a szekcióba azzal kerülnek be az alkotók, hogy nagyhatású és/vagy újszerű műveket tesznek a közönség elé. 
A húsevő stílusánál is fontosabb a különleges formai szerkezete, ahol néhány mondatba tömörített, napló-, illetve feljegyzésszerű rövid szövegre szeletelve áll előttünk a történet. A múlt folytonosan be-beszüremlik a jelenben folyó történetbe, a főhősnő minduntalan beilleszti gyerekkora hol fontos(nak tűnő), hol pedig kevés fontos(nak tűnő) életészletét. Azt gondolnánk, hogy ettől megbicsaklik a történetmesélés, de ahogy olvassuk a könyvet rájövünk, hogy ez adja meg ennek a „rövidregénynek” a kohézióját. 
A Táplálék, Kötés és Oldás nagyfejezeteken belül egy végtelenül visszaegyszerűsített (Back to the Primitive! by Soulfly) rendszerben találunk olyan kisfejezet címeket, mint például Evés, Ölés, „Ölelés”, Vér, Hús, Csont. Az olvasó jól gondolja, ha ekkor az ösztön és zsiger szavak is eszébe jutnak. Igen, Tallér Edina valóban az alapok alá ásott A húsevővel, egy mélyrétegekből felhozott, ősi tudat és/vagy tudattalan fogalmazódik meg csontszilánkokra püfölt, de mégis egységes egész humanoidot ábrázoló művében. Hátborzongató, megbotránkoztató, mégis kifinomult lett ez a regénye, olyan, akár csak az első fémkés, melyet a kőkorszakot váltó ősi ember a vadállatok húsába vágott, hogy felszelje azokat. 



Megosztás