A civilizáció rengetegéből az erdőbe

MEGJELENT: 2018. június 6. | SZERZŐ: Oxi

Könyvtárakat lehetne rekeszteni azokkal a könyvekkel, melyekben a civilizációs ártalmakkal, közösségi létformákkal szemben a természetet ajánlják különféle szerzők. Ezen belül is jelentős irodalma van az erdők kínálta áldásokról szóló írásoknak. Sarah Ivens, író, több magazin újságíró-szerkesztője Erdőterápia című kötetével tovább gyarapította a fenti tárházat.

Kép forrása

Jómagam is úgy gondolom, hogy nekem az erdőben a helyem. Sokszor vagyok úgy, hogy erősen elegem van a 21. század eleji modern társadalom technológiai áldásaiból, civilizációs szennyezések garmadájából, hemzsegő embertársaimból és persze magamból is. Ekkor érzem úgy, irány a természet, ki kell menni oda, ahol a teremtett világ egysége, szépsége, nyugodt harmóniája békét és tökéletességet sugárzó légköre megnyugvást ad. Aztán persze nem megyek és maradok a beton-üveg-acél-műanyag kombó világában, hogy a számítógépes mátrixról már ne is beszéljünk. Virtuális valóságcellámból írok tehát Sarah Ivens Erdőterápia című könyvéről, arról a kedves, bájos összegzésről, melyben a szerző tulajdonképpen minden bajok ellenszerének jelenti ki az erdőt. 
Ne mondjuk most azt, hogy Ivens, olyan csacskaságokról és csalfaságokról elhíresült női magazinokba ír, mint az OK! magazin, a Marie Claire, a Daily Mail vagy brit Mail on Sunday! Mondjuk inkább azt, hogy a stílusosan megírt füveskönyv igenis jó útjelző életünk szétcivilizálódott rengetegében! Azt állítom, hogy Sarah nővér igenis rátapintott a lényegre és kellő tudomány- és kultúrtörténeti háttérrel ajánlja terápiás célra korunk nyeszlett lelkivilágú emberének az erdőt. Az író egy helyen azzal indokolja kötete létrejöttét, hogy az abban lévők élete fontos állomásain tapasztaltak, már, ami a természet, illetve az erdő csodáját illeti. Ivens a tudomány, az egyes évszakok rendje, a család ősalap szerkezete, a párterápia, a szépségápolás, a gasztronómia és a sportok felől közelítette meg a nagy témát: az erdőt. Könyve segítségével nem tévedünk el majd az ösvényen, melynek suhogó, zöld lomboktól árnyas, vadregényes vonala lehet, hogy éppen életvonalunk törvényszerű folytatása lesz.





Megosztás