Leendő nagymamáknak, nagypapáknak ajánlja új könyvét Veres Mária, aki bevallása szerint személyes történetekkel és praktikus tanácsokkal kíván segíteni. A Nagyszülők és unokák című könyv ezzel együtt, sőt, tán éppen ezért egy rendkívül megható, szívet-lelket melengető kötet, ahol a régi nagy, háromgenerációs családmodell csodálatos életképeiben gyönyörködhet az olvasó.

Kép forrása

A Nagyszülők és unokák című könyv valahol nagyon is ott kezdődik, avagy onnan eredeztethető, hogy a szülő bizony, egy idő múlva nagyszülővé válik. És ekkor nem mindenkiben indulnak azok a bizonyos, állítólag ösztönös jó folyamatok, melyek mentén abajgatási, puszilgatási, nyúzbálási, dajkálási rohamokat kap az új csecsemő láttán. És számos kérdése is lehet az újdonsült nagyszülőnek, így a kötet ezekkel az alapvetőnek tűnő, bár tán némelyek számára talán kissé oktalan kérdésekkel indul. De aztán a szerző a hirtelen (?) támadt nagyszülői identitászavart gyorsan elhessegeti és könnyen és egyszerűen érvel a gyerekünk gyerekének helyzetéről, illetve önön nagyszülői státuszunkról. 
Persze könnyű nekem, két unokám is van, és ugyan nem vagyok minta-nagyszülő, de remek emberkéknek tartom őket, csodás gyerekeknek, szépeknek, okosaknak, megzabálnivalóknak. Nem mindenki ilyen, Veres Mária jól tudja ezt, ezért kötetében minden eshetőségre készen felsorolja a nagyszülő és unoka találkozásainak esetleges ütközőpontjait, súrlódásra okot adó helyzeteit, testi és lelki értelemben. A szerző állítja: nincs idilli nagyszülő-unoka kapcsolat, de van konfliktuskezelés! Így a könyv írója a régi ókori bölcsesség mentén – Ahol probléma van, ott van megoldás is! – kínálja, sorolja fel a megoldások, stratégiák, praktikák egész tárházát.