Clarice Lispector, a múlt század második felének nagy sztárnovellistája, akit most itthon is újra felfedeztek, mégpedig az egyik legkülönlegesebb szerkezetű kötete, a Minden történet című könyve apropóján. A számos novellát tartalmazó kötetben a szerző által végül egy nagy egésszé alakított történet formálódik, melyben a hétköznapok és ünnepszámba menő napok, a szürke egyhangúság méla költészete és a kirívó életepizódok szürrealizmusa adja a dinamikát. 

Kép forrása

Kivételes találkozás metszőpontjává vált születésével és életével Clarice Lispector, aki zsidó származású ukránként látta meg a napvilágot, majd Brazíliát találta meg hazájának, ahol felnőttkora nagy részét leélte és alkotott. Egyszerre tehát európai, latin és kozmopolita szerző, kinek művei kora legnépszerűbb írójává avatták, az internetes lexikon szerint két kötete is szerepel az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz című listán. 
A most ajánlott könyve nem ezek közül való, de úgy gondolom, hogy rendkívüli olvasmány. Lispector zsenialitása műfaji és stiláris magasröptéiből adódik, a Minden történet alapvetően egy novellafüzér, mely szürrealista, szatirikus, lírai, epikus hangvétel vegyesvágottjából végül egyetlen regénnyé áll össze. 
Kevés könyvnél téma a borító, ezúttal nemcsak a tartalom, az eredeti mű, hanem a magyar fordításhoz illeszkedő cover is nagy jelentőséget kapott. Olyannyira, hogy egy interjú erejéig még a hazai publikálást ellátó Magvető Kiadó művészeti vezetője is nyilatkozott Lispector regényéről, illetve a borító magyar változatáról. A beszélgetés során még az is felmerült, ahogy a szerző e művét az egyes országok fordítóival összhangban a borítótervezők hol merészebb, hol pedig visszafogottabb kitárulkozással hangsúlyozták.