Gólemek könyve

Vannak ötletek, melyek kipattanását, megvalósulását követően sokan rávágják: Hogy ez eddig nem jutott eszembe! Ilyen a most megjelent Önlexikon is, melyet Szondi György, a Cédrus Művészeti Alapítvány elnöke hívott életre és akinek hívó szavára számos magyar író vállalta, hogy önmaga alkotja meg saját magáról lexikális igényességű szócikkét.

Kép forrása

Kezdem egy jópár éve keltezett anekdotával. Időről időre, munkássága legújabb fontos állomásakor felkerestem a városszerte híres írót, hogy rövid interjút kérjek tőle új kötete, új életfordulata okán. A nyájas, sajátságos humorú alkotó pedig rendre közölte, hogy elég a témát megadnom, hogy miről szeretnék vele interjúzni, nyugodjak meg, ő majd megírja, a kérdéseket és a válaszokat is. Makacsságának engedve hagytam magam terrorizálni, és így került, amúgy végtelenül választékos, izgalmas beszélgetés x lapba időnként, vele, a nagy íróval. A cikkért járó honoráriumért pedig nem kért semmit, igazán lovagias volt. A sztoriból mindenesetre sokat megtudtam önmagamról is és a kortárs irodalom szereplőinek „egolem”-szerű megnyilvánulásairól, melyben persze önirónia, önimádás és humor is volt. 
A most ajánlott könyvre visszatérve, fontos adat, hogy a bevezetőben említett ötletgazda a Napút folyóirat főszerkesztője is, aki elsődleges forrásból többek között így tudósít a kétszázharminchárom kortárs irodalmárról szóló Önlexikonról: „Honlapunkra idézem e sorokat most belátva – a kötetnek ezért vagy azért magabemutató bekezdésekkel “nem szolgáló” szerző nemigen értesül e lehetőségről, hisz a könyvet – amúgy? – miért is forgatná… Ezért élünk a felhívás világhálós közzétételével itt. Igen, várjuk kinek-kinek szellemes-eredeti “feladat” megoldását.” 
Szondi itt arra utalt, hogy weboldalukon korábban arra tettek felhívást, hogy bárki, aki írónak vallja magát írhat önszócikket munkásságáról. És kétségtelen, hogy a kedves olvasók között némi megütközés is beférkőzhet az örömbe a hír hallatán, hiszen aki magát méltatja, az mennyiben fest reális képet… Ugyanakkor látva az Önlexikon bejegyzéseit, meg kell állapítsuk, hogy kortárs magyar íróink nemcsak, hogy illő és kellő visszafogottsággal, méltósággal és (ál)szerénységgel fogtak a munkához, de nem is vették száz százalékig halálosan komolyan a felhívást, és bőséges humorral öntözték a szárba szökkenni kívánó új növényfélét, az Önlexikont.