Többször is visszautasították a kiadók, mígnem megjelenhetett először 1974-ben. Azóta hihetetlen sikereket ért el Robert M. Pirsig A zen és a motorkerékpár-ápolás művészete című könyve, ami amolyan „kultúrahordozó” kötet. Most egy új kiadásban is megérkezett.

Kép forrása

„Vannak kultúrahordozó könyvek, amelyek nem pusztán részei a kultúrának, hanem azt el is mozdítják valamerre. Az ilyen könyvek pontosan azt fejezik ki, ami iránt az emberek még csak ösztönösen tapogatóznak” – válaszolta mindezt Robert M. Pirsig a kötet tizedik évfordulóján egy kérdésre. A zen és a motorkerékpár-ápolás művészete addigra már hatalmas sikert ért el, amire a kiadók sem számítottak, hiszen elsőre többen is visszautasították a kéziratot. 
Most új fordításban jelent meg a tavaly, nyolcvannyolc éves korában elhunyt szerző klasszikus regénye, amelyben – magyarul most először – szerepel az 1999-es amerikai kiadáshoz írt elő- és utószó is. Pirsig ezekben bizonyos dolgokat helyesbít és pontosít, sőt életének arról a nagy tragédiájáról is beszámol, ami a könyv megjelenése után érte.
A zen és a motorkerékpár-ápolás művészete tulajdonképpen nem is egy regény, de nem is esszé. Inkább egy eszmefuttatás, mely során Pirsing kedvenc kérdéseire próbál választ keresni. Olyanokra, mint az élet értelme, a létezés mibenléte. Talál is rájuk választ, méghozzá olyat, ami egyesíti a kultúrát és az ellenkultúrát, a klasszikus és a romantikus gondolkodásmódot. Meg persze a nyugati civilizációt a keleti misztikával, ahogy a címből is kiderült.
Mindezt pedig egy történeten keresztül. Főhősünk fiával együtt motorra pattan és neki vágnak Amerikának, hogy kettészelve eljussanak káprázatos tájain a nyugati partra. Útközben rengeteg dolgot megtudunk a technikáról és a természetről, a „klasszikus” és a „romantikus” gondolkodásról, illetve a könyv központi témájáról: a Minőségről.
A könyv egyébként világszerte az egyetemisták, értelmiségiek egyfajta „bibliája” lett, amelyet olyan művek mellé sorolnak, mint Salinger Zabhegyezője vagy Kerouac Útonja.