A világ egyik legizgalmasabb irodalma a költők, írók szerelmi életének leírása, története. Ady, aki amúgy is költőfejedelem volt, Lédával majd pedig Csinszkával folytatott szerelmi élete a magyar irodalomtörténet legnagyobb sztorija. A közelmúltban, az Ady jubileum okán, csak Csinszkából már ez a harmadik kötet, a Vastag Andrea által írt Csinszka – A halálra szánt kivételes virág című irodalomtörténeti tanulmánykötet és Boncza Berta Vallomás a csodáról című dokumentumnaplója után. Ezúttal Csinszka összegyűjtött versei egy kötetben várják az Ady-kultusz teljes galaxisát megismerni akarókat.

Kép forrása

A Mert a Csodának nincsen párja – Csinszka összegyűjtött versei című könyv természetesen a fentiek alapján máris tudhatóan irodalomtörténeti különlegesség, hiszen nem egészen arról van szó, hogy egy (múlt) századelőn élt fiatal hölgy verselgetett. Egyrészt azért mert – mint a kötetből kiderül – ezeket a verseket maga Ady Endre lektorálta, már ha annak lehet némelyiknél nevezni azt, ahogy Boncza Berta bombázta vele a legendás költőt, mikor még nem voltak egy pár. Másrészt a kötetben nemcsak szépen összerendezve állnak Csinszka amúgy valóban izgalmas és egyedi költeményei, hanem azok kéziratváltozatainak reprintjei is. 
Boncza Berta nem írta túl a dolgokat, de lélekkel alkotott, igazi őszinte naívaként, szép és költőhöz méltó aranylásban. A most megjelent könyvben található majd minden verse egy későbbi, huszadik és huszonegyedik századi magyar női költészeti csillagösvény első lábnyomai. Fontos művek, és akként is, hogy azokban nemcsak az Adyhoz fűződő érzemények, megállapítások, korszakról szóló életérzések, de lírikus forradalmiság is megjelenik á lá mára elvadult, prog-metal feminizmus. Arról pedig végképp nincs szó Csinszka művészetével kapcsolatban, hogy Ady Endre fényében bármiféle elhalványulás, összehasonlítgatás áldozata kell legyen. Nem kell legyen. Erre a halálos bizonyíték a zárógondolat, mely egy 1913-as Csinszka költemény, az Imádkozzál értem részlete: „Imádkozzál értem, De ne úgy, hogy halljam, Szorisd a kezemet, Ne csókold az ajkam. Közeleg az este, Égjek belé halkan, Imádkozzál értem, tudod neked éltem.”