Már ajánlottuk a nagy amerikai outsider író, költő műveit, s most itt van tematikus verseskötete: a fenomenális Macskák. Charles Bukowskiról sokaknak gorombára sikerült gyerekkorából kifejlődött zord felnőttsorsa, meg mértéktelen alkohol- és nőfogyasztása jut elsőre eszébe, illetve az erről a dúvadregényről szóló több műve. A Dr Máriás által tökéletesen izgalmasan illusztrált Macskák című magyar kötetváltozat a ’94-ben elhunyt zseni cicáiról szóló prózaverseit, feljegyzéseit, napló- és novellarészleteit találjuk. Mijáú.

Kép forrása

Bukowski írásművészete a bizonyíték rá, hogy nem az a lényeg, hogy „mit”, hanem, hogy „hogyan”. Abszurd és deviáns alkoholista életvitelében leledző alkotói módszerét az általa megírt forgatókönyv alapján rendezett Barfly című mozifilmben is megcsodálhatjuk. Rendszeres lerészegedéseiről és kiapadhatatlan erotomániájáról is szóló életművének egy jelentős része mégsem a vodkák, sörök, bourbonok folyamairól szól, hanem a macskákról is. Az irodalomtörténet feljegyezte, hogy Charles Bukowskinek egy időben kilenc macskája volt, s mint olyanok, jelentősen meghatározták a vehemensen vedelő és kergén kamatyoló költő, író érzelmeit, nappalait de főleg éjszakáit. Már-már szexuális tartalommal bírt az, ahogy Bukowski bánt, viszonyult és érzett a cicusok iránt és e helyen ugye nincs poénos áthallás az angolban kettős értelmű pussy szó okán. 
A Dr Máriási által tökéletesen és érzékletesen illusztrált kötet majd minden lapjára jutott az avantgarde magyar képzőművésztől egy-egy Bukowski + macsek portré. Kellő komfortban érezhetjük tehát magunkat a Helikon Kiadó által bemutatott könyvbe merülve. A kötet a ’94-ben elhunyt alkotó jogutódjának számító özvegy, Linda Lee Bukowski szerkesztői munkáját és a magyar stáb alapos értését dicséri. A prózavers-rajongók manapság amúgy is kissé éhkoppon tartott közössége most igazi, finom falatokhoz juthat, hiszen a Macskák ugyan dorombolva dörömböl, de nem egy helyen talán mértéktelenül hétköznapinak és nyersnek ható soraival mégis a jellegzetes amerikai irodalom legprogresszívebb gyöngyszemeiként értelmezhető. Nem bírom ki, hogy végül ne idézzek legalább egy pimaszul édes sort Charles Bukowski egyik ilyenjéből. „…de a macska golyói: nem tudom eldönteni, hogy őróla lógnak-e le vagy ő lóg-e róluk – „