Azt hiszem, hogy a szexualitás kultúrtörténete – bár egyidős az emberiséggel – nem leképezhető az emberiség történetére, illetve abból nemigen magyarázható, mint a rész az egészből. Mert míg a történelem nagyjából lineáris vonalon halad előre, addig a szexualitás az egyes koroknak megfelelően hol két lépést megy előre, hol kettőt hátra. Az utalás, az ábrázolás lehetetlensége, Sigmund Freud Három értekezés a szexualitásról című, 1915-ös, majd sokadik magyar kiadás után nemrég a Helikon Kiadó által újra megjelentetett összegzése alapján állítható. 

Kép forrása

Freuddal kapcsolatban két – szerintem téves – elképzelés, állásfoglalás tartja magát az átlagfejekben: vagy rém progresszívnek vagy rém perverznek gondolják. A most ajánlott Három értekezés a szexualitásról elsősorban tudomány- és művelődéstörténeti jelentőséggel bír, a Helikon Kiadó is vélhetően ezért sorolta be újonnan megjelent zsebkönyv szériájába. Úgy is mondhatnánk, hogy Freud e három dolgozata kötelező darab, alapmű, már ha enyhén félműveltnek látszani akaró sznobok vagyunk. A három írás a nemiség tévútjait, a perverziókat, a gyermekkori-, illetve a pubertáskori szexualitást taglalja. A kötet első hazai megjelenésekor kivételes botránykővé válásától eltekintve még úgy üdvözölték, hogy az tudománytörténeti jelentőséggel bír. A mából nézve az átlagolvasó gyaníthatóan maradinak, idejétmúltnak, érthetetlenül „technikátlannak” tarthatja Freud-ot, amikor többek között a szerző perverziónak írja le az orális szexet („A szájnak nemi szervként való alkalmazása perverziószámba megy, ha az egyik személy ajka (nyelve) a másiknak nemi szerveivel jut érintkezésbe...”). És persze a balgatekintetű, éjszakai portás Pista bácsi története is ide passzol, aki a kétezres évek elején arról mesélt a nappalos műszakból hazafele készülődő kollégáinak, hogy bizony olyan kemények voltak azok az ötvenes évek, gyerekek, hogy akkor még azt se tudtuk, mi a szopás meg a nyalás…
Szóval van még mit tanulni, és van még mit olvasni – ezek szerint időrendben haladva Freud, Weininger és Kahn révén – arról, hogy a szex vajon mi. A most ajánlott kötet sorra veszi azokat a szexuális viselkedés-, illetve kultúrkör mintákat, melyek mára szinte követendő divattá, szexuális trenddé váltak. A kötetről egy helyen így összegzett a szakírók egyike: „A freudizmus e három tanulmány alapvetése, illetőleg korrekciója és kiegészítése során építette ki a mélylélektan nemiség-elméletét – ezért ezek az írások immár klasszikus, tudománytörténeti értékű „ősszövegeknek” is tekinthetők.”