Világtörténelem alternatív kezdettel és véggel

MEGJELENT: 2017. szeptember 1. | SZERZŐ: Oxi

A 2001. Űrodisszeia akkora film, hogy alig fér el a vásznon. Ezzel a némileg plagizált beszólással lehetne felvezetni az Arthrur C. Clarke által írt alapregényt, hiszen, mint egy helyen olvashatjuk: „Különlegessége, hogy a könyvet Arthur C. Clarke kimondottan a filmtervhez írta Stanley Kubrick megrendelésére.”

A Kozmosz Fantasztikus Könyvek, mára antikvárrá nemesült sorozatában 1973-ben jelent meg Arthur C. Clarke 2001. Űrodisszeia című tudományos-fantasztikus regénye, ami a mű megjelenése után öt évvel „már itt is volt”, az akkori keleti blokkban. Kétségtelen, hogy a könyv és a film együtt teljesíti be egész küldetését, ugyanakkor ez esetben talán elmondhatjuk, hogy mindkét változat önmagában is megállja a helyét. 
Az 1917-ben született Clarke különlegesen magas tekintélyt vívott ki magának, mivel már pályája kezdetétől fogva rendkívül termékeny író, újságíró volt, mi több tudományos ismeretterjesztő munkássága miatt is hamar népszerű lett a közönség és szakmai körökben. A 2001. Űrodisszeia ennek a habitusnak megfelelően vált többrétegű, többértelmű, többféle módon értékelhető alapművé. A regény kiindulópontja, hmm, leginkább világnézeti indíttatású filozófiai gócpont, de a történet egy korokon átívelő ízig-vérig tudományos-fantasztikus igényű história, amolyan alternatív világtörténelem. Vallás és evolúció, szigorú materializmus és misztikum, tudomány és áltudomány, ember és robot, buta bigottság és földöntúli intelligencia csap itt össze, hogy kiderüljön a szokásos nagy kérdés: mi végre van a Földön az ember, mi az emberi létezés eredete? A szerző (és maga a filmrendező kolléga Stanley Kubrick is úgy komponálta össze a választ, hogy – akár tetszik, akár nem – az ne legyen egészen szívderítő, sőt. A mára bulvárrá aljasodott kérdés persze mindvégig ott leselkedik a regény lapjain: vajon mi emberek vagyunk-e az egyetlen gondolkodó lények (vagy így jobb: gondolkodó lényeg?) a kozmoszban? A válasz a végpontban található, abban a The End felirat előtti pillanatsorozatban, amikor meg már úgy is mindegy, hiszen Clarke zseniális történetétől lehibernálva, bekómálva várjuk, hogy végül lekerüljön rólunk az élet szkafandere, a túlpart bolygóján. 

Megosztás