Kilencvenizmus

Ahogy a Török Ferenc-féle Moszkva tér című film a nyolcvanas éveket, úgy a Kilencvenizmus című könyv – természetesen – a kilencvenes éveket idézi vissza. És ez még nem retró, hanem egy generáció számvetése a hirtelen elmúlt ifjúságról, a történelmi időbe ágyazott kiszabadulásról, egy új társadalmi rend első húszéves fiataljainak legkedvesebb emlékeiről. A Kilencvenizmus ezeken túl egy társaság beszélgetésének könyvváltozata, az x- és y-generáció magyar változatának életre ébredésének lenyomata.

Kép forrása

A kötetet Békés Márton, Böszörményi Nagy Gergely, Dobos Csaba, Kollár Dániel és Sápi Zsófi írta, akik 2014-ben fejezték be a könyv írását. A szerző kvintett tulajdonképpen ugyanazt művelte kiadványával, amit előttük már oly sokan: beleltározták tizen- és huszonéves korszakuk legszebb és legjellegzetesebb dolgait: a korszakban termett művészeti produkciókat, öltözködési divatot, tipikus reklámokat, státusz-szimbólumnak mondható tárgyakat, közéleti- és politikai eseményeket, médiaszereplőket és jellemző „médiákokat”, korabeli szlenget, slágereket, technikai eszközöket, satöbbi. A Kilencvenizmus mégsem ezért jó és fontos könyv, hanem azért, mert az 1990-es évektől nagyon sokan vártak nagyon sokat és amikor eljött, akkor nem kellett benne csalódni: frenetikus volt, felszabadító, gőzkieresztő, elementáris, alapos és kimerítően megismételhetetlen. A társadalmi rend szinte egyik napról a másikra megváltozott, a politika és a gazdaság lényegesen új formát és sebességet váltott, hogy a még ennél is alapvetőbb dolgokról már ne is beszéljünk. A könyv öt szerzője sorra veszi azokat a témákat, amelyekre emlékeznek, hogy az akkoriban foglalkoztatta őket. Igazán vegyes képet kapunk, a walkman megjelenésétől kezdve, a hirtelen kiszélesedett tévé- és rádiócsatorna kínálaton át az új világrend és új erkölcsi világlátás adta rendszerig. Az egyik legfontosabb kifejezés a szabadság volt, ennek a hajtó- és felhajtóereje lüktette és éltette a társadalom szinte minden részét. Békés Mártonék ekként veszik sorra, és elemzik újra, hogy „valójában mi is történt velük” akkor, amikor a rendszerváltás után kinyíltak a határok, amikor pluralizmus lett, amikor a szabad választások után alakult az új parlament és amikor a szabad sajtó végre mindent, de tényleg mindent megírhatott. A könyv érdekes dizájnnal teszi izgalmassá és korhűvé a leírt tartalmat, a dekád ikonjai, a híres és hírhedt politikusok, rocksztárok, filmszínészek, bűnözők, tudósok, sportolók arcával készült montázsok szépen szegélyezik ezt a memoárt.