Szösszenetek főgonoszokról
A világ legrövidebb meséi után most itt vannak A világ leggonoszabb meséi. Az Ijjas Tamás – Lackfi János szerzőpáros a 88. Ünnepi Könyvhétre lepte meg a közönséget ezzel a különleges összegzéssel, melyben a népmesei univerzum legádázabb, legkönyörtelenebb főgonoszai cincálják az idegeket.
És ugye nem kell bemutatni Lackfi Jánost sem és Ijjas Tamást sem, akik, mint oly sok kötetükben, most is a tőlük megszokott humorral, eredetiséggel, ugyanakkor a klasszikus magyar irodalmi kincstárhoz való hűséggel adják közre bájos történeteiket. A két szerző jó érzékkel talált rá a népmesei tárházra, ahol csak úgy hemzsegnek a gonosz alakok, kezdve a gonosz boszorkától, a gonosz mostohán, a gonosz és rátarti királynőcskén, kegyetlenkedő királyon, vérszomjas vadállatokon, pusztító tüzet okádó sárkányon, emberevő óriásokon át a lealjasodott falubíróig. Lackfi János és Ijjas Tamás ezekkel ellentétben kilépve a népmesei univerzum adta alakok tárházából a mai modern világ figuráit, élethelyzeteit vonultatják fel csattanós anekdotáikban.
Mi, olvasók pedig, valljuk be őszintén, nem igazán mertünk volna arra gondolni, hogy a gonosz jellemek szerint tematizálnánk a meséket, vagy, hogy a gonoszság témaköre alapján gyűjtenénk egybe a meséket úgy, hogy azokat ajánljuk gyermekeinknek. Pedig szinte mindegyik mesében a jó és rossz (gonosz) közti párharc az alaphelyzet, illetve standard szituáció a mesékben, hogy a gonosz legyőzésével válhat az egyszerű(nek induló) főhős pozitívvá. Ergo gonoszok nélkül nincs jó sem, ha szabad ilyeténképpen leegyszerűsítenem a népmesei tanulságok világát. A kedves, bájos, frappánsan rövid szösszeneteket a két alkotó még színek szerint is kettéosztotta, Lackfi piros betűkkel, Ijjas kék betűkkel nyomtathatta ki meséit. Csak, hogy ne legyen olyan egyszerű az élet.
És ugye nem kell bemutatni Lackfi Jánost sem és Ijjas Tamást sem, akik, mint oly sok kötetükben, most is a tőlük megszokott humorral, eredetiséggel, ugyanakkor a klasszikus magyar irodalmi kincstárhoz való hűséggel adják közre bájos történeteiket. A két szerző jó érzékkel talált rá a népmesei tárházra, ahol csak úgy hemzsegnek a gonosz alakok, kezdve a gonosz boszorkától, a gonosz mostohán, a gonosz és rátarti királynőcskén, kegyetlenkedő királyon, vérszomjas vadállatokon, pusztító tüzet okádó sárkányon, emberevő óriásokon át a lealjasodott falubíróig. Lackfi János és Ijjas Tamás ezekkel ellentétben kilépve a népmesei univerzum adta alakok tárházából a mai modern világ figuráit, élethelyzeteit vonultatják fel csattanós anekdotáikban.
Mi, olvasók pedig, valljuk be őszintén, nem igazán mertünk volna arra gondolni, hogy a gonosz jellemek szerint tematizálnánk a meséket, vagy, hogy a gonoszság témaköre alapján gyűjtenénk egybe a meséket úgy, hogy azokat ajánljuk gyermekeinknek. Pedig szinte mindegyik mesében a jó és rossz (gonosz) közti párharc az alaphelyzet, illetve standard szituáció a mesékben, hogy a gonosz legyőzésével válhat az egyszerű(nek induló) főhős pozitívvá. Ergo gonoszok nélkül nincs jó sem, ha szabad ilyeténképpen leegyszerűsítenem a népmesei tanulságok világát. A kedves, bájos, frappánsan rövid szösszeneteket a két alkotó még színek szerint is kettéosztotta, Lackfi piros betűkkel, Ijjas kék betűkkel nyomtathatta ki meséit. Csak, hogy ne legyen olyan egyszerű az élet.
Egypercesek
A rombolás természetrajza
A németek rejtélyes energiájának titka a tudat- és emlékezetkiesés
Új Arany János emléktáblát avattak Karlovy Varyban
A táblával nemcsak a nagy költőnek állítunk emléket, hanem megtisztelünk egy közösséget is
Forradalom Békésben
Könyvbemutatóra készül a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum