Ma már nem is olyan hihetetlen, hogy egyetlen facebookos posztból egy egész könyv(nyi írott anyag) generálódik. Pedig így van, ahogy korábban például írtunk Lackfi János és Szabó T. Anna Facebookon, facebookra fogant „Férfi ha negyven” kezdetű verslavinájáról. Most is hasonló kezdeményezésről van szó, ezúttal Juhász R. József, becenevén Rokko költő közösségi oldalon tett felhívásának tettek eleget. 

Rokko arra kérte kortársait, hogy az általa felkínált szavakból kiindulva írjanak szövegeket. Így született meg a nagyon elmés Cumi – Cumi, az elmúlt évek egyik legizgalmasabb nyelvkalandja.
És, hogy miért nyelvkaland? Nem másért, mert Juhász R. József rájött, hogy a világ számos nyelvében vannak olyan szavak, melyek magyarul is jelentéssel bírnak, igaz valami egész más jelentéssel. De hát pont ez benne az izgi. És hát már arról is írtunk, írtam előzőleg, hogy a mai magyar irodalomban külön irányzatot képviselnek azok az alkotók, akik a hagyományos prózai, lírai kereteket át- és túllépve, az irodalomtól távol álló írott műfajokat elegyítik regényeikkel, novelláikkal, verseikkel. A különös crossover-ek jól működnek, ahogy most is, amikor Juhász R. József ezeregyszáz szót kínált fel „írástudó” barátainak, ismerőseinek, kollégáinak.  A szerkesztő azt kérte a megszólítottaktól, hogy a megadott szavakból kiindulva, abból ihletet merítve írják meg verseiket. A szerzők sora: Baji Miklós Zoltán, Bíró József, Bolemant László, Csibrányi Zoltán, Dufek Mária, Fehér Pindes Ivett, Fehér Sándor, Hajtman Kornél, Jánk István, Kantár Balázs, Kaszás Dávid, Helena Markusková, Mellár Dávid, Nagy Zopán, Pusztai Zoltán, Rásó Attila, Rasztgyörgy Melánia, Szeles Annamária, Szűgyi Zoltán, Szűgyi Zsolt, Tóth Lilith Viktória és Vass Tibor.  Bátran állíthatom, hogy a kísérlet jól sikerült, a Cumi-Cumi egy izgalmas antológia lett. A szerzők mindegyike láthatóan lubickolt abban a „drive” adta lehetőségben, hogy egy-egy szóból kell lírai munkáját felnövesztenie. 
A kötetben olvasható ajánlóban egy helyütt így magyarázzák a firnyákos szerző-szerkesztő munkáját: „Juhász R. József projektjének szótára is ilyen tökéletes, nemzetek feletti, globális nyelv, vagy – egy másik nézőpontból – annak paródiája. Mert hiszen minden tökéletes nyelvnek egyetlen kerékkötője van: maga az ember, aki képtelen megfelelően idomulni a tökéletes nyelv elvárásaihoz. Juhász R. József ideális olvasója is egy polilingvista lenne, egy olyan ember, aki a világ összes nyelvét értené, és aki képes lenne a nyelvek transzkulturális homonímiáját felismerni, élvezni, összekacsintani.”