Egykori kedves kollégám, Lakat T. Károly újabb könyvet írt: ezúttal az Újpest legendás futballistájáról mesélt. Titi – Göröcs János, a varázsló című kötet nemcsak a labdarúgás híveit ejti rabul; kiválóan megírt életrajz. Göröcs korábbi csapattársai jellemzése szerint olyan játékos volt, akihez, ha hozzákerült a labda, csak annyit kellett tenniük, hogy előre futnak. Igazi önzetlen sportember volt, egy gólpassz reményében bármikor le tudott mondani a gólról is.

A kötet bemutatóján részt vett a hetvenhét éves címszereplő is, akit minden idők tizenhetedik legjobb magyar labdarúgójának választottak, és aki többek között tízedik volt az 1962-es chilei világbajnokságot követő Aranylabda-szavazáson. Elmondta, a legtöbbet a grundon tanulta, ahol már reggel hat órától rúgták a rongylabdát, és több alkalommal iskola helyett a futballt választották.
Lakat T. Károly szerint, aki látta futballozni, a felhők felett érezte magát. Elmondta, két generációnak írta ezt a könyvet, egyrészt azoknak, akik látták és imádták Titi játékát, valamint azoknak, akik kevesebbet tudnak erről a dicsőséges korszakról.
Egy korábbi interjúban mesélt a magyar futball Mohácsáról, az 1969-es csehek elleni vb-selejtezőről, amelyen az aranylábú fiuk 4-1-re kikaptak a csehektől és – állítólag – azóta van lejtmenetben a honi foci.
„Elátkozott meccs volt. Mielőtt elindultunk volna a szállodából, Hegyi Gyulára, az MLSZ elnökére, rájött a hasmenés. A buszunkat felvezető motoros rendőrök már ötször ránk szóltak, hogy hatalmas csúcsforgalom van, nem fogunk kiérni időben a stadionba. Gyula bácsi azonban kiordított, hogy várjuk meg, még „dolga” van. Senkinek nem jutott eszébe, hogy a busz induljon el, és Hegyi majd legfeljebb taxival utánunk jön. Így tíz perccel a kezdés előtt estünk be a stadionba, a csehek már éppen végeztek a bemelegítéssel, mi a buszban kapkodtuk magunkra a szerelést, el is maradt a masszírozás, a melegítés. Nem volt esélyünk, 4-1-re kikaptunk, lemaradtunk a mexikói világbajnokságról.”
Az idősebbek sokszor emlegetik, mások talán ma is emlékeznek Szepesi György közvetítésére: „Jönnek a csehszlovákok, jönnek a csehszlovákok” – üvöltötte a legendás rádióriporter.
Göröcs János az Újpesti Dózsában tizenöt év alatt háromszázharminckilenc NB I-es bajnoki mérkőzésen száznyolc gólt szerzett, öt bajnoki címet nyert, két kupagyőzelmet ünnepelt, valamint VVK-döntőn és KEK-elődöntőn szerepelt. A válogatottban hatvankét alkalommal jutott szóhoz, s tizenkilenc gólt szerzett.