Letargia? Liturgia!

Legutóbb a Ferenc pápáról írt placebo legendáriuma kapcsán adtunk hírt Kamarás István eredeti stílussal átitatott munkásságáról, aki leginkább arról híres, hogy Ordo Joculatorum Dei, vagyis Isten Bohócainak Rendje tagjaként a hitéletet humorral fűszerezi. Ipiapi atya füveskönyve című kötete ugyancsak üde színfoltja a vallásos témájú új könyveknek.

„Letargia? Liturgia!” Ezzel a harsány mottóval indítja könyvét a legvidámabb magyar keresztény, aki úgy véli: a humor a lélek tüsszentése. Még ennél is jobb ok a derűre, hogy a humor, mint minden más, Isten adománya. Kamarás István több liturgikus elemmel hozza összefüggésbe új könyvében a humort, így például imádságok, igemagyarázatok, áhítatok műfajiságába csempészi bele. Olvasva ezeket – s főleg az imádságokat – elsőre tán meghökkentünk, hogy ezt azért tán mégse, de aztán egyszer csak magunkra ismerünk. A fohászokról szóló fejezetben, melyet a szerző mókásan csak úgy nevezett el, hogy Imákok – Röpimákok, például ilyen, valójában nagyon is őszinte lelki sóhajokat olvashatunk: „Uram, ne birizgálj, végy tenyeredbe, ringass el! Aztán egy kicsit pihenj le te is. Ámen.” vagy „Uram, jaj ne! Már megint? Csak bomolsz? Vagy tényleg akarod?” vagy „Uram, miért kell neked mindenütt ott lenned?” „Uram, szállj le rólam, most nem vagyok olyan hangulatban!” vagy „Uram, hallgattass el, mert mindjárt olyat mondok, hogy magad is megbánod!”
Kamarás István a bölcsek mosolyával arcán, s üde bájával lelkében, többet tud rólunk, mint mi, hívő magunkról. Bohóckodása valójában halálosan komoly az isten és ember közötti szeretetfolyamról, arról az üdvtörténeti kalandról, mely egy-egy ember életét, hívői pályafutását jelenti. Az imák sorában, csak, hogy tovább nőjön rácsodálkozásunk, a gyermeki lélek előtt tisztelegve áll jó pár ima, melyet a szerző különféle kedves állatok szájába ad, így például imádságot olvashatunk tücsöktől, báránytól, lámától, tapírtól, szurikátától, tobzoskától, zsiráftól és elefánttól. 
A zsebkönyv formátumú kiadvány második felében Ipiapi atya evangéliuma címmel rövid, ámbár csattanós és velős áhítatokat találunk, hasonlóan humoros megközelítésben. Az ezek révén megtett elmélyüléseink közben bizonyára felfelé fog kunkorodni szánk, és ettől ne ijedjünk meg, gondoljuk azt, hogy istenünk ilyenkor adott egy kis előnyt, hogy lelkünk megpihenhessen, felüdülhessen a humor segítségével.