Karády a mi Monroe-nk

Újszerű összegzésnek, a balladai sorsot valamelyest a legenda és sztárság oldaláról bemutató összefoglalónak mondhatjuk a Ne kérdezd, ki voltam – Kárády Katalin, a díva emlékére című könyvet. A kiadványban számos eddig tán kevésbé ismert fotó szerepel, sőt, a digitális lehetőségeknek köszönhetően egy olyan QR-kód is a kötet része, melyet okostelefonnal leolvasva egy komplett Karády-dal hangtárba juthatunk el.

Karády Katalin élete és munkássága már számos formában nyert újraelemzést a rendszerváltás utáni könyvkiadás rengetegében. A novemberben megjelent, róla szóló kötetben az 1990-es halála és budapesti temetése óta talán leginkább könnyed hangvételű összeállításról van szó. A tragikus véget ért színészi és emberi pályafutás, illetve az emigráció éveinek kifejezetten halk és talán túlzottan (bár nagyon is érthetően) alázatos periódusainak ábrázolása után most egy újabb árnyalattal gazdagodik a Karády-galaxis.
A Ne kérdezd, ki voltam című könyvben életét és színészi, énekesnői, előadói hivatását fejezetekre bontva, azokat számos, eddig csak kevéssé ismert fotóval illusztrálva kapjuk meg. Az olvasó számára tehát nem ez lesz a Karádyról szóló legteljesebb kiadvány, de ez lesz az, amely valahol a legjobban visszaadja a milliók által imádott színész- és énekesnő lényegét, azt a varázslatot, mely európai, sőt tengerentúli értelemben is, igazi sztárrá avatta. A kötet rávilágít Karády különcségeire, azokra a sokáig fel nem fedezett, majd később rendkívül nagy hatásúvá lett képességeire, melyek egyedivé tették életét, s főként karrierjét. Talán nem túlzás állítani, hogy nekünk, magyaroknak Karády Katalin volt a Marylin Monroe-nk, az a tébolyító szépségű, fotogén nő ikon, aki nemcsak a filmművészetet formálta a maga képére, de mind a divatban, mind a közízlésben, mind pedig a közönséggel közvetlen kapcsolattartás révén a jó értelembe vett sztárságban egyénien magasat alkotott.