Az első kiadáskor már vélhetően elkapkodták az eredeti példányokat, újrakiadásra pedig a szeszélyes hip-hop színtérbeli viszonyok miatt nem került sor. Big Daddy Tequilavér című 2007-es könyvéről van szó, mely ilyen formán és jobb híján az egyetlen, mely az írni tudó rapsztárok karmai közül kikerült, ha jól tudom. Persze a könnyűzenei ipar nem szűkölködik hasonló könyvekben, ahol a zenészek megnyílnak és elmesélik korábbi életük izgalmasabb, kínosabb epizódjait. A Tequliavér is egy ilyen könyv, olyan, mint egy jó stampó rövidital, erős, marós, de üt és hat.

A több mint húsz éve alakult Ganxsta Zolee és a Kartel rapcore formáció 1999-től már évente adott ki új albumot, ahogy mondják a popszakmában, ekkor nagyon ment a szekér. A lanyhulás 2005 után jött, ritkultak a lemezkiadásaik. Talán ezért, talán másért, de ekkor lett több ideje a banda oszlopos tagjának, Big Daddy-nek, így barátjával Le Renard-dal könyvírásba fogott. Így született meg a Tequilavér, egy önéletrajzi ihletésű regény, mely elénk tárja a magyar rock és hip-hop kultúra legszebb sztorijait, epizódjait, ponyvaregénybe illő anekdotáit. Mindezt a szerzők amolyan Rejtő Jenős hangvételű egységbe gyúrták.
De miről szól valójában Big Daddy Laca, alias Kalmár László és társszerzőjének könyve? Mi másról, mint a kétes egzisztenciákról, a külvárosi vagányokról, lepukkant prostikról, eszement balhékról, kínosan vicces és viccesen kínos helyzetekről, jelenetekről. Egyszóval egy sokak által ismert alvilági szögből megvilágított szcénáról, amiben minden és bármi is megtörténhet, és amiben bizony-bizony a narrátor úgy beszél, mint azok, akik ezekben a ráspolyfinomságú történetekben gengszternyi szereplők.
Ugyanakkor a szerzők is megjegyzik egy helyen (mégpedig a borítón), hogy írói pennájukat valahol nagyon is az érzelmek, barátság, szeretet vezette. Így azt is mondhatjuk, hogy ez a gengsztersztori-füzér szentimentálisra sikerült, de persze nem kell könnyes, főleg nem csöpögős mélységre gondolni.