Kissé közhelyesen szólva, örök és hálás a magyar nebuló valamint a gyermeket istápoló apuka kibékíthetetlen ellentétektől és mókás jelenetektől harsogó témája. Azt is tegyük hozzá, hogy ugyancsak elcsépelt, de mégis nagy igazságként szól, hogy a kisdiákok első évei kimeríthetetlen gazdagsággal bírnak az ügyetlenkedéseket, kínos jeleneteket illetően. Szily László, miután siker lett az „apakalauz” műfajnak aposztrofált Kitolás című kötet, megalkotta a Beírás című a beiskolázásról és az iskolás évekről szóló könyvet.

A Beírás című kötetben evidens, hogy a főszereplő a félelmet és akadályt nem ismerő apuka és gyermeke, akivel a „tudás várát” ostromolva küzdenek nap, mint nap. A kötet megjelenését – jó érzékkel – az idei tanév kezdés előtti nyár végére időzítették, Szily László már ekkor jókat nyilatkozott a könyvről. Több helyen is megírták, hogy a szerző – hiszen sajátságos stílusának íze is többnyire ilyen – főként a humort, a humoros oldalt láttatja a kisdiák gyermekével, s a tanrendszerrel viaskodó apa történeteiben. Szily rendkívül pozitívan igyekezett állni az iskolakezdés, iskolai, tanulási problémákhoz és úgy döntött, hogy mindez igenis szórakoztató is tud lenni.
És hát írói készséggel a birtokában melyik család ne tudna oly sok saját maga által átélt iskolai epizóddal, kalamajkával, hogy ne mondjuk, balhéval teli kötetet írni, mint ez? Csakhogy Szily, ugye még ennél is jóval előrébb megy és nem (csak) sztorizgat, hanem következetesen és aprólékosan végigviszi az első osztályos nagy iskolakezdéstől kisiskolás évek végéig tartó szakaszt.  A bölcs humorral, életlátással, a magyarokra azért jócskán jellemző, de a hétköznapok túléléséhez feltétlenül szükséges iróniával fűszerezve írja le apa és csemete oktatásban elszenvedett kalandjait.  
A Beírás című könyv bónusz plussza, hogy a kötetet, a szerző, Szily László markáns, vicces rajzai illusztrálják.