A rutinos könyvesboltos, avagy könyvárus a nyári szezon elején átrendezi portékás polcait és nem tesz ki előre Wittgensteint, Jókai Mórt, Márait vagy efféléket, hanem jöhetnek az egynyári ponyvák, a lenge történeti fonálból szőtt álromantikus, álerotikus, álizgalmas akármik, most az egyszerűség kedvéért nevezzük regényeknek őket. A könnyű irodalom polcán találtam ez alkalommal egy legendás film legendás kiindulópontját, mégpedig a Limonádé Joe című placebo-t.

Valamelyest folytatva a bevezetőben vázolt közregényügyi nyári állapotokat, nos, igen, a klasszikus vakáció alkalmával (és persze volt már erről szó e hasábokon) igenis a könnyen fogyasztható olvasnivaló a menő a köznép számára. Korábban úgy hívtuk ezt a műfajt, hogy ponyva, ma már ez ugye Rejtő és Tarantino újraértelmezett munkásságának köszönhetően felnemesült, így más elnevezések dívnak, ezek egyike a limonádé.
A ma ajánlott könyv szerzője az az 1917-es születésű, cseh író – név szerint Jiří Brdečka – aki nagyon is „hollywoodi gondolkodásmóddal” élt fantázia szempontjából, hiszen irományai, művei zöméhez hasonlókból készültek a 20. században az amerikai filmgyárakban a B-kategóriás, főként a hatásra és az egyszerű, de akciódús cselekményre épülő habkönnyű mozik.
A Limonádé Joe, mint regény persze sokáig nem volt ismert, ugyanakkor a belőle készült, 1964-es jegyzésű Limonádovy Joe egy csapásra népszerű lett a KGST-országokon belül. A western paródiának mondható történet ízes és intelligens humorral, valahol Karinthy Frigyes és Woody Allen közötti szférában helyezhető el. Jiří Brdečka persze – ahogy a filmváltozat is –  ezzel a művével jócskán kiszolgálta a korabeli nyugat-kritizáló szocialista-realista irányzatokat, hiszen nevetségessé tette a vadnyugat, valljuk be, számunkra, európaiak számára néha valóban giccsesnek és közhelyesnek mondható idilljét, szokványos fordulatait, illetve ezen keresztül az amerikai kultúra vitatható értékeit, aránytalanul túlhangsúlyozott képességeit, adottságait. A regényben persze nincsenek nagy meglepetések, így Hasek meg persze Hrabal rajongói, akik nagyon is kedvelik a cseh irodalombeli humort, most is jól fognak szórakozni. A Limonádé Joe-t akár fonák klasszikusnak is mondhatnánk, ahol ugyan a történet elejétől a végéig nyilvánvaló, hogy ki a rossz, ki a hős, ki fog a végén rajtaveszteni (csak a rossz, ki más?), de míg eljutunk a végkifejletig, úgy berúgunk a nevetéstől, mintha eltöltöttünk volna egy sörökkel tartalmas estét valamelyik prágai kocsmétában.