Karácsony, szeretet, művészet

A Grimm-testvérek után Hermann Hesse a legolvasottabb német szerző világszerte. Az 1877-ben született és 1962-ben elhunyt Nobel-díjas író műveit több mint ötven nyelvre lefordították. A most ajánlott kötete, a Karácsony, aktualitásán túl is megérdemli, hogy elolvassuk – Hesse karácsonyi témájú versei és prózai írásai az ünnepeken túl is kellő meghittségbe viszik el az olvasót.

„A karácsony nem csak csodálatos gyermekmeséket, karácsonyfa-ragyogást és gyermekénekeket jelent. A keresztényi gondolat, amelyet oly sokféle vallomásban oly sokféleképpen fogalmaztak meg, mindnyájunk számára mindig egy új és magasztos ösztönzés, lényeges intés értékét közvetíti” – kezdi ajánlóját a Karácsony című könyv kiadója. A Helikon most egy sorozat nyitányát bízza erre a kötetre, ez az első a Hesse Füves könyvek sorában. A Karácsony az 1902-1956 között keletkezett lírai és prózai műveket tartalmazza, azokét, melyek középpontjában a Krisztus születéséről szóló ünnep áll. Hesse valóban mesés, meseszerű világba kalauzolja el az olvasókat ezekben a versekben, novellákban. Úgy tűnik, számára a karácsony több is, mint egy „piros betűs ünnep”, egy családi vagy polgári ünnep. Hesse Bibliaolvasó, hívő ember volt, aki nemcsak szívével, lelkével hitte, de elméjével is tudta, hogy neki is megszületett Megváltó. Keresztény hitét, a szeretethez való ragaszkodását egyben az alkotás fő forrásának is tekintette. Az író egy helyütt így beszél erről: „Az égvilágon mindent utánozhatunk és meghamisíthatunk, csak a szeretetet nem. Szeretetet nem lehet lopni, utánozni, a szeretet csak olyan szívben lakozik, amely mindenestől képes odaadni magát. Ez minden művészet forrása.”