Szub- vagy tömegkultúra?

Poós Zoltán Rock & Roll Áruház című könyve az ötvenes évek végétől az ezredfordulóig mutatja be az öltözködéskultúra jellegzetes, emblematikus darabjait, korszakokat meghatározó fazonjait. A könyv szerzője jó érzékkel használja ki a rendkívül divatos retro érzésvilágot, mely nagy előszeretettel idézgeti vissza a mai fiatalok szüleinek, nagyszüleinek ízlésvilágát, divathóbortjait, zenei rajongását. Kellemes, üdítő, jópofa könyv. 

Kép forrása

Ikonikus ruhadarabok
„Ha reped a csőnaci semmi gáz, felruház a Rock & Roll Áruház” – hallhattuk egy sosem volt illuzórikus korszakról tudósítva Fenyő Miklós a Limbó hintó című dalban. Én ezen a soron tök sokat fantáziáltam, hogy milyen klassz lehet egy rock and roll áruház, ahol csak és kizárólag olyan ruhákat és kiegészítőket árusítanak, melyeket a vagány zenerajongók hordanak szívesen. Aztán a 90-es évek második felében egyik nyugati utam során beletévedtem egy ilyen butikba, és kiderült, hogy Fenyő csak (már megint) a forró vizet találta fel, hiszen ez a Lajtán túl mindig is volt.
Poós Zoltán kötete hasonlóan sorakoztat fel számos popkulturális, elsősorban könnyűzenei vonatkozást. A gazdagon illusztrált könyv, amelyet a Corvina Kiadó jelentetett meg, évtizedenként veszi sorra az ikonikus ruhadarabokat és tárgyakat. Szerepel benne mások mellett az orkánkabát, a fecske alsónadrág, a svájcisapka, a miniszoknya, a diplomatatáska, a szimatszatyor, az iskolaköpeny, a Trapper farmer, a Tisza cipő, a babos kendő, az Alföldi papucs, a surranó, a felvarrók vagy a susogós jogging, összesen nyolcvanöt tétel, valamennyi az adott korhangulat szubjektív visszaidézésével kísérve.
                   
Kép forrása

Ürügy, hogy beszéljek...
A könyvben megjelenő negyvenhárom év persze nemcsak a fiatalok öltözködésének és egyéb csecse-becséinek históriája, hanem egy kultúrtörténeti tanulmánykötet is. Külön vizsgálódás tárgyát képezheti az olvasók részéről, hogy Poós könyve segítségével végigköveti a farmernadrág fejlődéstörténetét, miként teheti ezt a pólókkal, cipellőkkel, sapkákkal vagy akár napszemüvegekkel, táskákkal. Egyszóval mindazzal, ami a rock & roll, mint életérzés, életstílus és persze zenei rajongás témájával kapcsolatos, amiről ez a máig kipusztíthatatlan műfaj szól. És ha még nem tűnt volna fel, igen, szubkultúrák és tömegkultúrák találkozását is jelentette a fent jelölt több, mint négy évtized itt, Magyarországon. 
„A Rock & roll Áruházat szubkulturális kifestőnek nevezném leginkább. Bár emblematikus ruhadarabokról írok, alapvetően az ötvenes évektől 2000-ig haladva megpróbáltam bemutatni az ifjúsági szubkultúrákat. Ebben a témában számos szociológiai munka született, de az én megközelítésem másmilyen volt, inkább egy életérzést, attitűdöt kívántam bemutatni. Számomra egy Iron Maiden Purgatory-felvarró inkább csak ürügy arra, hogy beszéljek a nyolcvanas évek közepén kibontakozó heavy metál szubkultúráról, egy Martens-bakancs pedig jó lehetőséget ad arra, hogy a skinhead szubkultúrára visszatekintsek” – fejtette ki az író.
               
Kép forrása

Ruha teszi...
„Bár a mondás úgy tartja, nem a ruha teszi az embert, amit felveszünk, valamennyire meghatározza kedélyállapotunkat, viselkedésünket. A külvilág is gondol valamit az öltözködésünk láttán: ha például egy Sex Pistols-os póló van rajtam, az egy punkos, laza dresscode-ot sugároz, öltönyben viszont tudat alatt is megpróbálok megfelelni a ruha miatt elvártaknak” – fogalmazott a szerző.
A kötet alkotója, szerkesztői szerencsés módon zsúfolásig töltötték az oldalakat korabeli fotókkal, reklámokkal, így a most rendkívül divatos „retro” kifejezést – hogy mai szlenggel éljek – kimaxolták. 
„A retró, ami a könyvből kicseng, vastagon része a jelennek, sok ruhadarab, viselet manapság újra divat. A dolgok ciklikusan jönnek vissza és tűnnek ismét el. A kitűzők elveszítették korábbi szubkulturális jellegüket és gyárilag részeivé váltak egy hózentrógeres nadrágnak, az AC/DC vagy a Ramones neve egy mai tinédzser pólóján már nem rockérzés, inkább ornamentika” – foglalta össze a változás mibenlétéről alkotott elképzelését a szerző.