Meghalt Stephen Hawking

Különös dolog ez, mert úgy volt, hogy örökké fog élni. Nekem legalábbis teljesen ez volt a benyomásom. Ráadásul mindezt úgy, hogy még Nobel-díjat sem kapott. Viszont szerepelt az Agymenőkben (Big Bang Theory), ami manapság garantáltan sokkal menőbb. Ha a Nobel-díjért kerekesszékes, beszédgépes kategóriában indult volna, főleg, ha feleségül veszi valamelyiket, garantáltan kapott volna. Ebből is látszik, hogy konzervatív tudós volt. Például volt humorérzéke, ő volt az első igazi tudósceleb, aki meg tudta őrizni úgy a reputációját, hogy rendszeresen mindenféle – minimum érdekes – pletykák kerengtek róla a bulvársajtóban.

Kép forrása

A robbanásos verzió
Szokás volt és lesz Einsteinhez hasonlítani, aki szintén tudóscelebként fejezte be a pályafutását, mert élete utolsó harminc évét olyan kutatási iránynak szentelte, amit egyébként a fizikus közönség döntő többsége tévesnek tartott. De ő is írt egy jó ismeretterjesztő könyvet az elméletéről.
Abban mindenképpen hasonlítanak egymásra Einsteinnel, hogy mindkettőjük fő elméletének érthetősége a halandók számára felettébb korlátozott, igazán csak néhány százan értik a Földön, sőt, ha egy jelentősebb fizikus-kongresszus végén jól sikerül a záróparti, akkor lehet, hogy van olyan másnap reggel, amikor éppen egyetlen egy ilyen ember sem található (legalábbis ébren).
Az idő relativitása (bármit is jelentsen ez), illetve az a hülye eseményhorizont, nemzedékek gondolkodását változtatta, határozta meg, illetve zavarta össze.
Stephen Hawking egészen csodás láttató erővel tudta elmagyarázni a dolgokat az ősrobbanástól kezdve, olyannyira, hogy a fiam például az első két hittanóra után kijelentette, hogy neki az a robbanásos verzió jobban bejön. (Ismeretterjesztő csatornák ugyebár.)

Kép forrása

Nem hétköznapian logikus
Stephen Hawking jelentősége az az ismeretterjesztésben, hogy amikor valamikor a nyolcvanas években (legalábbis az én emlékezetemben) berobbant a művelt laikusok világába még teljesen más volt, mint most. A technológia féktelen tombolása csak akkor kezdődött, akkor is volt éppen egy olyan illúzió, hogy mindjárt megértjük és leírjuk a fizikai valóságot, amikor valaki jött és szólt, hogy nem.
A modern fizika első mondása az, hogy a világ nem hétköznapian logikus és hogy nem is lesz így igazán köznapian érthető soha. Aztán sok okos ember felserkent, köztük Stephen Hawking, hogy elmagyarázza nekünk, hogy amit nem értünk, azt miért nem érthetjük és a nemértés mikéntjének felfogásával végül is hogyan érthetjük meg azt, ami a megértésünktől függetlenül azért alapvetően érthetetlen marad. Ennek következtében volt egy olyan szűk évtized amikor a sznobok nem jártak össze olyan másik sznobokkal, akiknek a könyvespolcán (a Lenin összes helyén) nem volt található egy Stephen W. Hawking kötet Az idő rövid története címmel.
Ekkor még nem léteztek kétséget kizáró megfigyelési bizonyítékok a fekete lyukak létezésére, Hawking erősen aggódott is, hogy olyasmibe fektetett rengeteg munkát, ami nem is létezik. 

Kép forrása

A tudósnak is kell a marketing
Tudom, hihetetlen, de 1989 őszén sikerült becsajoznom azzal, hogy egy lánynak elmagyaráztam, hogy mik is azok a fekete lyukak, milyen tulajdonságaik vannak, különös tekintettel az eseményhorizontra és a spagetti-hatásra. A kerekesszékes rész egészen meghatotta. Az eseményhorizont tartalmi szemléltetése jelentette az áttörést, hiszen az az a határ, ami után már nem lehet visszafordulni és így nem is érdemes. A lány figyelt, sőt figyelemreméltóan eszélyes kérdést is feltett épp azelőtt, mielőtt a csillagok közötti térben feszülő időre akartam rákanyarodni, miszerint akkor most a tér tágulása azt jelenti, hogy tér lesz több vagy az anyagi objektumok közötti, egyébként a természeti törvényekben meghatározott távolság is, növekszik.
Aki nem érti ezt a kérdést, illetve nem tudja megválaszolni, illetve nem akarja megválaszolni vagy azt gondolja, hogy meg tudja válaszolni, az ne menjen fizikusnak. Csak az, aki azt gondolja, hogy van válasz.
Stephen Hawkingnak volt humorérzéke Az idő rövid történetének végén Einsteinről, Galileiről és Newtonról is van egy rövidke fejezet, Newtonról ennyi rosszat ilyen röviden kevesen írtak össze.
Meghalt Stephen Hawking, de a könyvei és a gondolatai túlélik őt. Remélem, egy csomó olyan ember is, akik megértik ezeket. 
A modern tudomány, még a posztmodern tudomány előtt, arról szól, hogy gondolkodjunk és számoljunk. Mostanában már a tudománynak és a tudósnak is kell a marketing. Nagy szerencse, hogyha egy nagy tudós egyben nagy marketinges is. Hiányozni fog.