Árulkodó kézírás

I. Erzsébet angol királynőt a legnagyobb uralkodók között tartja számon a brit történelem. Ám az, hogy a birodalomalapító nemcsak Shakespeare pártfogója, de egyúttal Tacitus értő fordítója is volt, nos, azt mindeddig nem tudtuk. Pedig erről tanúskodik egy most felfedezett szövegrészlet, amelyet a londoni Lambeth Palace könyvtárában ásott elő egy irodalmár. 

Kép forrása

A BBC News beszámolója szerint John-Mark Philo irodalomtörténész, a Kelet-angliai Egyetem kutatója Tacitus-fordítások után kutatott a könyvtárban, amikor felfedezte az ismeretlen negyvenkét oldalas kéziratot. A dologban nem lett volna semmi különös, hiszen a tizenhatodik század második felében – innen származik a szöveg –, a humanista műveltség terjedésének időszakában sok fordítója akadhatott a római történetírónak. Csakhogy John-Mark Philonak feltűnt, hogy a szöveget különleges papírra írta a fordító. 
A vízjellel ellátott egyedi papír a Tudor-udvarban, I. Erzsébet uralkodásának (1558-1603) idején használt dokumentumokhoz hasonlított. Márpedig, gondolkodott el az irodalomtörténész, „csak egy fordító volt a Tudor-udvarban, akinek a Tacitus-fordítást lehet tulajdonítani, és aki ugyanazt a papírt használta fordításaihoz és magánlevelezéséhez: ez maga a királynő”.
A papíron három jellegzetes vízjelet azonosított a kutató: egy ágaskodó oroszlánt, a G. B. kezdőbetűket és egy számszeríjat. Ezek a vízjelek tökéletesen megegyeznek azokkal a vízjelekkel, amelyek a királynő magánlevelezésének papírjain is felbukkannak. Persze elképzelhető, hogy a királynő valamelyik titkára, vagy akár udvarhölgye használta az uralkodói fóliánsokat, ám a szakértőnek elég egy pillantást vetnie a kézírásra, azonnal azonosítani tudja a királynő munkáját. 
Persze a dolog azért ennyire nem egyszerű. John-Mark Philo szerint a fordítást az uralkodó egyik titkára tisztázta le, de javítások és kiegészítések is szerepelnek benne, amelyek a szakértő szerint egyértelműen I. Erzsébet „elég rendetlen” kézírásával születtek. „Minél magasabb rangot viselt valaki a Tudor-kori Anglia társadalmi hierarchiájában, annál rendetlenebb lehetett a kézírása. A királynő kézírásának megfejtése más gondja volt” – magyarázta a kutató. 
Azt is tudni véli az irodalomtörténész, hogy Erzsébet az uralkodással kapcsolatos útmutatás miatt tanulmányozta Tacitus munkáit. A fordítás Tacitusnak a római birodalom történetéről írt munkájából készült, Augustus haláláról, Tiberius felemelkedéséről és a hatalom központosításáról szól. Ugyanakkor – teszi hozzá a kutató – elképzelhető az is, hogy a királynő egyszerűen csak szerette a klasszikus történelmet, és kedvtelésből fordította le a szöveget.
I. Erzsébet Tacitus-fordítását hamarosan publikálja a Review of English Studies folyóirat.