A nagyhírű Voynich-kézirat mindeddig ellenállt a rejtvényfejtők igyekezetének. A kötet jó százévvel ezelőtti felfedezése óta tartja izgalomban a kutatókat. Eddig ugyanis senki nem értette, miféle szövegek kísérik a bizarr és meglehetősen furcsa ábrák sokaságát. 

A Voynich-kéziratnak nevezett könyv rejtélyes dokumentum. Jelenleg Connecticut államban, a Yale egyetemen, a Beinecke Könyvtárban őrzik és egyelőre senki nem tudta megfejteni szövegét. Valószínű, hogy valamiféle receptkönyv, esetleg alkimista titkokat rejtő gyűjtemény, de képanyaga alapján joggal gondolhatjuk, hogy leginkább valami gyógynövényeket ismertető, illusztrált összeállítás. Oldalszámozás szerint negyvenkét lap hiányzik belőle. A korábbi becslések szerint 1450 és 1520 között íródhatott, ám egy 2009-es radiokarbon kormeghatározás a 15. század elejére, 1420 tájékára datálja keletkezését. Nevét pedig egykori tulajdonosáról, Wilfrid Michael Voynich amerikai könyvkereskedőről kapta.
A kötet összesen százhetvenezer különálló írásjelből áll, nagy részük egy vagy két tollvonás csupán, viszont egyértelmű központozás nem felismerhető. Az elmúlt évszázadban sokan és sokféleképpen próbálták megfejteni. A közelmúltban azonban digitalizálták, így számos titokkereső vetette rá magát az anyagra. Mondhatjuk, hogy szerencsére. Szerencsére, ugyanis Nicholas Gibbs középkorkutató most azt állítja, megfejtette a titkokat. 
Gibbs szerint a Voynich-kézirat nem más, mint egészségügyi szakkönyv hölgyeknek. Úgy véli, a szöveg sem annyira titkos, mint eddig hitték: egyszerű latin szavak és mondatok, igaz, csúnyán lerövidítve. Olyan, mintha valaki egy maga által kitalált gyorsírással vetette volna papírra.  Például aq = aqua (víz), vagy éppen s aiij = seminis ana iij (három magot mindegyikből), stb.
Gibbs – elmondása szerint – valahogy egészlegesen pillantott a könyvre, és a középkori orvosi szövegekben használatos fordulatok tömörített változatait ismerte föl. Az ábrákkal összevetve világossá vált számára, hogy még csak nem is eredeti alkotással áll szemben, hanem különböző, ókori középkori szerzők javallatait ollózta össze a szerző. Abban az értelemben viszont eredetinek tekinthető a kompiláció, hogy kimondottan női bajok gyógyításával foglalkozik. 
Nos, ha Gibbsnek igaza lesz, szegényebbek leszünk egy misztikus titokkal, és gazdagabbak egy művelődéstörténeti kuriózummal.